A Föld energiakészlete
A Föld energiakészlete
A földgáz, kőolaj és a szén, vagyis a fosszilis energiaforrások felhasználása még napjainkban is a világ energiaszükségletének a 80 százalékát fedezi. Ezek azonban végesek, előbb-utóbb el fognak fogyni. A korszerű naperőművek képesek akár egy nagyobb város energiaszükségletét is előállítani.
Közismert tény, sőt szinte már közhelyszámba megy, hogy a Föld fosszilis eredetű energiakészlete (földgáz, kőolaj, szén) kifogyóban van, borúlátóbb előrejelzések szerint már ötven-hetven évre sem elegendőek. Az ipari civilizáció mind fokozottabb mértékben használja fel az ásványkincseket, idetartoznak a különféle fémek és más egyszerűbb anyagok és persze az energiahordozók. Az energiafogyasztás szakadatlan növekedése az 1970-es években rádöbbentette a világot arra, hogy az ipari fejlődésnek gátat szabhat az energiaforrások kimerülése. Nagyjából ekkora tehető az úgynevezett alternatív, vagy megújuló energiaforrások iránti érdeklődés felébredése. Ezek közül a legismertebbeknek a nap-, a szél-, a vízi, a geotermikus és a hulladékokból nyert energiák számítanak.
Mind közül a nap- és a szélenergia hasznosítása haladt előre a legnagyobb mértékben. A napenergia hasznosítása számtalan helyen, különféle naperőművekben már több évtizedes múltra tekint vissza. Napjainkra már lehetséges olyan kapacitású naperőműveket építeni, amelyek akár egy több százezer vagy egymillió lakosú város energiaszükségletét képesek előállítani.
Egyszerűbb formájában még régebb óta hasznosítja az ember a napenergiát, ezt a tiszta energiaforrást. A kertészetben jól bevált módszer az, hogy a fagyra érzékeny növényeket üveggel vagy fóliával letakarják. A nap különböző frekvenciájú sugarainak zöme átmegy az üvegen és felmelegíti a talajt, amely sokkal kisebb frekvencián bocsát ki sugárzást, ezt az üveg, illetve a fólia visszatartja. Ezen a hőcsapda-elven működnek a meleg vizet előállító napkollektorok és a napházak.
Ma már tudjuk, hogy szinte minden energiánk a Naptól származik. A napsugarak hatására a Föld és a tengerek felszínéről víz párolog el, felhő lesz belőle, amelyből eső vagy hó formájában csapadék hull a földre. Az eső termékennyé teszi a száraz földet. A magasabb hegyekről lefolyó víz alakítja a felszínt és lehetőséget ad arra, hogy a víz helyzeti energiájából mechanikai, majd villamos energiát nyerjünk.
A szélenergiát szintén a Napnak köszönhetjük. A szél úgy jön létre, hogy a hősugarak hatására a felszín és a levegő, különböző mértékben melegszik fel. A meleg levegő felszáll, helyére hideg levegő áramlik, ezt a mozgást szélnek nevezzük.
Sok természeti nép imádta istenként és tartotta a földi élet forrásának a Napot, ezt a nagy hőmérsékletű és tömegű gázgömböt. A nagy tömeg nagy gravitációs vonzerőt és nagy sűrűséget hoz létre, ilyen körülmények között lehetőség van arra, hogy a nehézhidrogén atommagok stabilabb héliumatom-magokká egyesüljenek. A folyamat alatt – amelyet termonukleáris reakciónak neveznek – sok energiát bocsátnak ki különböző hullámhosszú elektromágneses rezgések formájában. Nagy reménysége lenne az emberiségnek az, hogyha sikerülne ezt a jelenséget földi viszonyok között, megszelídítve létrehozni, minthogy hidrogén van bőven, így gyakorlatilag ingyen és korlátlanul jutnánk energiához. Eddig azonban csak az egyik leggyilkosabb fegyvert, a hidrogénbombát sikerült ezen az elven megalkotni.